Atya ég, ez már az ötödik ilyen megmozdulás. Esküszöm nem gondoltam volna, amikor anno nekikezdtünk Bucóval kiokoskodni ezt az egészet. Ennek történetét itt elolvashatod.
Az öt alkalomból én némi szociális problémák miatt kihagytam kettőt, de mostanra már volt annyi lelki erőm, hogy nagyon-nagyon várjam a találkozót.
Szokásos módon megszavaztuk a makettet is, ami az Arma Hobby 1/72-es Ki-84 – ese lett. A kittről itt találtok információt.
Idén is a Modellfutár jóárasította nekünk a maketteket, amiért ezer hála.
Azonban a legnagyobb meglepetésemre, az Arma Hobby is beszállt a rendezvénybe. Egy levélváltás után – amelyben a Dél-Alföldi Bolyhos Makkával kapcsolatban kerestem meg őket – felajánlották, hogy az általunk vásárolt Hayet készletekhez, küldenek 3D nyomtatott gyanta kiegészítőket. Teljesen ajiba. Innen is köszönjük a felajánlást. Dziękuję bardzo Grzegorz!
Az oda utat most magam oldottam meg. Nagyon kellemes autókázás volt Szeged és Gunaras között. Semmi kapkodás, semmi ideg, jó zene, szép idő. Egyenletesen falta a kilométereket a Skodálatos, puhán suhanva, tökéletes chill-ben. Kivéve Baja után, mert ott olyanok még mindig az utak, mint ha a Holdra mentünk volna.
Gyors látogatás Csaba barátomnál Siklóson, némi tudás és makett csere, majd irány a bázis. Illetve előtte azért beugrottam a helyi kékcsíkosba, némi ellátmányért. Azért az mindet elmond, hogy sikerült összefutni az egyik KisMakkával az italosztályon, ugye? Persze tiszta szégyen, meg ilyenek, de higgyétek el, szinte csak üdítőt vett. Komolyan. Na jó, én nem.
Sajnos a hétvégét eléggé megbélyegezte az eső. Amely akkor kezdett esni, ahogy odaértem Gunarasra és – a szombati napon pár óra kivételével – folyamatosan esett. Mellette még a hőmérséklet is eléggé morcos volt, így a gunarasi pecók legnagyobb előnye, hogy van teraszuk, amire kiülve elég csak átkiáltani a szomszéd bungalóban szerencsétlenkedő KisMakkáknak, kimaradt. Behúzódva a házikókban maximum a velünk lévőkkel lehetett eszméletlen-eszmecseréket folytatni.
Persze, ezt senki sem szerette igazából, így valóságos népvándorlás volt a Bolyhos Makka ideje alatt. Az egyes házikó lakói átmentek a négyesbe, a négyes lakói a kettesbe, a kettes lakók mentek a hármasba, a hármas lakói mentek mindenhova is. Természetesen nem egyszerre. Szóval, ahogy ilyenkor kell, valami bóklászás mindig volt.
Folyamatosan cseréltük az információkat és hogy ki-mit-hozott magával. Jelentem innentől szeretem a rumot.
A csütörtöki „nulladik nap” a világmegváltásról szólt. Meg is váltottuk. Szót se többet erről.
A készletek átvétele után, péntek délben nekiálltunk a makettnek. Hogy ha nem olvastátok el a „origins” részt fentebb, akkor elmondom, hogy a Bolyhos Makkán 48 óra van elkészíteni a makettet. Ez több szempontból kihívás, hiszen nem a megszokott környezetben dolgozol, korlátozottak a magaddal hozott eszközök, és ha elszúrod – mint én – akkor abból kell gazdálkodni amid van. Vagy amit tudsz tarhálni a többiektől.
A készletről pár szó. Amikor kiválasztunk egy készletet, akkor azt vesszük figyelembe, mennyire beszerezhető és milyen „egyszerűen” építhető.
Az Arma Hobby készletei egyszerűen szépek. Nem állnak sok alkatrészből (általában egy – maximum két keret) és könnyen építhetők. Én az utóbbi időben szerettem beléjük. Mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy a kiválasztásba nem szóltam bele.
A kép szombat reggel 7.30-kor készült. Mint említettem péntek délben kezdtük az építést.
Már építettem tőlük kittet – Itt megnézhetitek az egyik festést és itt meg egy kis koptatást – és azt kell mondjam nagyon szerethető.
Azonban nagyon oda kell figyelni. Jól illeszkedik alapból éppen ezért – mint minden jól illeszkedő készletnek – ennek is az az átka, hogy ha fested a belsejét, képes arra, hogy a minimális festék miatt is megküzdjünk. Rengeteg szárazpróba segít ezen, illetve a szakaszos ragasztás megkönnyíti a dolgunkat.
Aztán van olyan, hogy az ember hótbéna és megtapossa a makettet. Történt, hogy az asztaltól felálltamban, az ingem ujjával lesöpörtem az egyik törzsfelet és csak annyi hallottam, hogy RECCSS … Nekem ekkor szállt el minden esélyem, hogy befejezzem a makettet időben. Aztán akkor, mikor majd egy nap csiszolás és tömítés után konkrétan sehol sem tartottam még és egészen egyszerűen elengedtem. Mondom, nem baj, jussak el az alapozásig jó leszek.
A makettet végül is sikerült szintbe hozni – nem – majd egy napi munkával. Szerencsére a test nem tört el láthatóan, de láthatóan deformálódott. Némi erőszakkal, kellő mennyiségű pillanatragasztóval eljutottam odáig, hogy a test egyben volt, nagyobb folytonossági hiányosságok nélkül. De a teljes makettre kihatott a törzsfél deformációja. Az amúgy jól illeszkedő makett lesüllyedt valami régi Italeri vagy Revell készlet szintjére. Well Done, Great Job DJ.
A kegyelemdöfést a vasárnap reggel adta meg, amikor az általam felelőtlenül tárolt kabintetőn a kedves makettezős sztrovacsek végig gyalogolt. „Jani, azt hiszem, megvan a kabintetőd … „
Bár sikerült a Colle21 Felx21 pillanatragasztójával fixálni az üveget – amely nem marta meg a kabintetőt – elég csálén állt a végén a tető. Jó. Akkor már kumvára nagyon ideges voltam. És azt tudjuk, hogy nem tesz jót a makettezős készségeknek.
A többiek aránylag könnyen eljutottak a festés fázisáig. Ahogy néztem ott egy kicsit mindenki megfuttatta magát, csak hogy jó legyen.
Természetesen a makettezés mellett a társadalmi kötelezettségeinknek is eleget tettünk. Sztorik repkedtek, a pálinka és a bográcsos kaják – amiért hatalmas köszönet Norbinak – rendesen fogytak. A vérszívás szintén alap volt. Ahogy mondták „Janikám, ez nem egy kislány-egylet”
És talán ez a része sokkal fontosabb, mint maga a makett. Már sokszor mondtam és még többet fogom mondani. A makett csak alibi, hogy hasonló mentális betegségben szenvedőkkel töltsünk együtt minőségi időt. És ez mindegy, hogy egy makett-verseny, vagy a Bolyhos Makka.
Hiszen évek alatt igazi barátságok szövődtek, hol mélyebb, hol kevésbé mélyebb formában. Kialakult kis társaságok dolgozgatnak együtt, de ahogy a fentebb a járkálós részt leírtam, azért mindenki kötődik valahogy a másikhoz egy kicsit. Vagy nagyon.
Itt nem számít ki honnan jött, milyen pólót visel, vagy mit és hogyan épít. Megfér egymás mellett a mesterleveles makettépítő a magamfajta kóklerrel.
A festés egy kicsit megtréfálta a társaságot, de aránylag elkészültek a makettek. Amire még oda kell figyelni az Arma Hobby készleteknél, azok a matricák. Szépek, meg jók, de nem ilyen speed építésre valók. Macerás, foglalkozós, kicsit talán vastag. Itt minden matricázós trükköt be kell vetni. Persze volt, aki sablon készített és a Japán kör alakú felségjelzést megfújta. Nyilván, ha megfelelő idő áll a rendelkezésünkre, akkor a matricák sem okoznak gondot.
Amiért még szeretem ezt a társaságot, hogy azért megfelelően agyamentek ahhoz, hogy akár egyedi gépet építsenek, fessenek. Ez eddig is jellemző volt a Bolyhos Makkák alatt. Mármint hogy arányaiban kicsit több a „what if” makett, mint a dobozban szereplő.
És ez nem baj. Sőt! Én egyenesen rajongok azért, hogy mindig valami huncutságot próbálnak meg a KisMakkák. Mert ezt is vallom, hogy a makettezés egy olyan hobbi, amelyben helye van a tökéletes történelmi hűségnek is és a teljesen kreatív alkotási folyamatnak. Egyik sem alávalóbb a másiknál.
Ennek fényében nézzük az alkotásokat.
Én eddig jutottam … Szégyen.
Tóth Csabi még egy helyre kis hangárt is hozott magával.
Kovács Peti felfestette a pilóta szerelmének a nevét és némi cseresznyefa virágzást.
Szilárd egy speciális festéssel pepecselt egy keveset.
Bucó hozta a szokásos minőséget.
Kornél szerint a Csehek zsákmányoltak egy ilyen gépet és permetezőt készítettek belőle.
Szabó Gabi második festése nagyon klassz lett, de a világmegváltás miatt ő sem fejezte be.
Kálmi a matricákkal küzdött egyet, de tényleg nem sok hiányzott.
Kormos Tomi kitett magáért. A második kép a festés alapjául szolgáló grafika
És az inspiráció:
Joe dobott egy figurát mellé.
Ricsi gépe kiképzés közben a Fuji-szama – n landolt. (igen az alapot is a 48 órában csinálta)
És Dorka Laci Ork-vadásza az egyik személyes kedvencem.
Zárásként;
Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy megint emberek közé menjek, de a terápia működött. Feltöltődtem a többiek által. Nagyokat sikerült beszélgetni. Egyszerűen élveztem azt, hogy ott lehetek velük.
Köszönöm, hogy ott lehettem megint. Várom a következőt.
Köszönetet szeretnék mondani a Modellfutárnak – Lakatos Balázsnak, aki jó áron biztosította nekünk a makettet.
Az Arma Hobby-nak az ajándékért.
Norbinak a nagyszerű ellátmányokért, legyen az folyékony vagy bográcsos.
És mindenkinek, hogy még hisztek bennem.
djminiature 
One Reply to “”