Bolyhos Makka – Dél-Alföldi verzió 2023

Két héttel a 2023-as Bolyhos Makka után elstartolt a Dél-Alföldi verzió is. Ez annyiban más, hogy kifejezetten a Dél-Alföldi makettezőket szólítottuk meg. Jó, Csabi nem dél-alföldi, de annyira jó fej, hogy bőven belefér.

Alig két éve Dani megkeresett, hogy neki nagyon tetszik ez a Bolyhos Makka izé, és hát el tudná képzelni itt a dél-alföldi régióban is. Nosza, legyen így.

Nem is sejtette akkor, hogy egyrészt mennyi feladatot vesz a nyakába (hahaha) és hogy mennyire boldoggá tett ezzel.

Ugyanis amikor a Bolyhos Makka eredeti ötlete felmerült, titkon reménykedtünk Bucóval, hogy előbb-utóbb ez szépen elterjed, és ha nem is a Bolyhos Makka néven fut majd, lesznek hasonló kis összejövetelek a makettezők körében. Az első lépést megtettük tehát és a tavalyi rendezvényünk itt a Dél-Alföldön is igen jól sikerült. És még a Bolyhos Makka név is megmaradt. Külön öröm!

Szóval az ős-eredeti Bolyhos Makka még élénken bizsergett bennem, mikor itt volt az ideje egy újabb megmérettetésnek.

Ahogy eddig is – bármelyik találkozón – most is megszavaztuk a makettet. Jelesül ismét egy Arma Hobby készlet lett a befutó. Mivel az én drága Sztrovacsekjeim mindenáron hidegháborús Varsói Szerződés által használt sugárhajtású gépet akartak építeni, így a lehetőségeink igen szűkösek voltak. Ahogy korábban már elmeséltem, a kiválasztási folyamat egyik alapvető tétele, hogy a makett könnyen beszerezhető legyen, a másik, hogy arányleg egyszerű és könnyű legyen építeni. Ugye senki nem szeretne 3 hetet eltölteni csiszolással, hiszen mindösszesen 48 óránk van elkészíteni egy-egy makettet.

Így az Eduard MiG-15 – öse mellett az Arma Hobby TS-11 ISKRA gépei között dőlt el a verseny, az ISKRA javára. A verseny – igazából szavazás. Nagyon egyszerűen a legtöbb szavazatot kapott makett kerül beszerzésre … Illetve került volna, de sajnos az általunk választott verzió nem nagyon volt kapható, kb sehol. Kicsit csodálkoztam is. Valamit benéztem a beszerezhetőséggel kapcsolatban.

Végső mentsvárként írtam a gyártónak, közvetlenül, hogy hellószia, van itten ez a fajta rendezvényünk, nagyon szeretnénk Iskrákat, van-e esetleg valahol nálatok 10 darab, amit el tudsz nekünk adni – az sem baj, ha jóárasítva?

És jött a döbbenet. Hatszor olvastam el a levelet, kétszer még a Google-el is megfuttattam, de a végeredmény ugyan az volt.

Grzegorz az Arma Hobby-tól közölte a levélben, hogy nagyon szívesen elküldi nekünk a 10 darab Iskrát (9 résztvevővel számoltunk, plusz egy készlet a katasztrófák – mint kabintető taposás – elkerülése végett.), ráadásul extra matrica ívet is rak a készletbe, hogy több festési variációink legyen.

Csak úgy. Pedig rákérdeztem, hol, mennyit kell fizetni. Nem kellett. Kaptuk. Jó, hát innentől aztán tényleg nem mosom le magamról, hogy szponzorált makettező vagyok, de nem érdekel.

Szóval az Arma Hobby megszponzorálta a rendezvényt. Csak pislogtam, de egyben nagyon örültem neki. Nem mintha az Iskra olyan vastag összeg lett volna, de akkor is. Jól esik az ilyen figyelmesség.

Szóval a csomagtartóban a 10 Iskrával, Csabival a jobb egyben, elindultunk Doboz-Szanazug irányába 25.-én a nulladik napra.

Még tavaly javasoltam Daninak, hogy legyen nulladik nap – az évek meg a rutin – de akkor azt mondta nem kell. Persze az első ilyen összejövetel után már ő is – és mindenki is – mondta, hogy kell a nulladik nap. Én szóltam.

Ez a nulladik nap kiváló csapat (le)építő dolog ám. Kell. Olyankor egy kicsit kiereszt a hétköznap gőze, megismerünk érdekes dolgokat a másikról és másnap frissen (khhhmmm) üdén (ahhhham) állhatunk neki a makettnek.

Ahogy Gunarason is megváltottuk a nulladik napon a világot, itt is sikerült. Sőt! Kész showműsor lett a végére. Másnap nagyon fájt a hasam az előző napi sok nevetéstől. A többit a fantáziátokra bízom. Csak mondom, hogy hajnalban egy felfújható kék-lila bálna-cápa mellett ébredtem. Mert nekem ilyen vicces barátaim vannak. Hogy ne legyek egyedül … Köszi.

Gunarassal ellentétben – ahol néha kabátban kellett üldögélni a teraszon, most kishíján megfőttünk. A hely tulajdonosa ugyanis úgy döntött, hogy ledunsztolja a kiváló teraszt. Telepakolták plexivel, ajtót tettek rá és körbe fóliával bevonták. Ez mondjuk annyiban volt jó, hogy este a bogarak kevésbé jöttek. Annyiból volt izgalmas, hogy sok volt az észteres cucc a levegőbe.

Egyik sem volt ideális – sem a hideg, sem a bedunsztolt meleg terasz – de ha lehet választani, akkor inkább a hideg és a normál mennyiségű levegő. Egészen sűrűn jártunk ki levegőzni.

Péntek délelőtt 10-kor nekiálltunk hát a készletnek. Kivéve a Zsóti, mert ő csak meló után jött.

A készletről;

Az Iskra volt az Arma Hobby készleti közül talán a legelső. Több mint 7 éves szerszámról van szó. Az Arma Hobby is 2013-ban alakult. Szóval, hogy is mondjam … Voltak fenntartásaim a készlettel kapcsolatban.

A két öntőkereten elhelyezkedő alkatrészek bontásában csak a futómű gondola volt egy kicsit érdekes, de gyorsan túl lehet rajta lendülni.

A készletet itt megnézhetitek.

Alapvetően problémát csak a futómű gondola és a kabintető okozott. Nyilván, ha nem 48 óra alatt kell elkészíteni a gépet, akkor ezek teljesen javíthatók. Csak ugye az időfaktor …

Nagyobb hiányossággal, nem találkoztam. Pár apró tömítés kellett a törzs alján, de semmi olyan nem volt, amit a pillanatragasztó meg ne oldott volna. Mint tömítő.

A péntek lázas építéssel telt.

Építettük a repcsit is meg a társaságot is. Rengeteget beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt körbe ülni az előző este bográcsos főzésének enyhén füstszagú maradványait, miközben egy jó pizzát-lepényt tolt mindenki. Képzeljétek! Volt 3 perc csönd! Volt valami megkapó a pillanatban, ahogy heten ott nyomorogtunk a padokon, egyensúlyozva a pizzásdobozokkal, és csöndben toltuk magunkba a kiváló terméket.

Igen, heten voltunk csak, mert a meghívott vendégünk nem tudott eljönni, 87es pedig családi riadalomban volt éppen.

A szombat azonban egy kicsit megcsúszott. Jó volt a csevap és a pálinka és hát, na … A sztoriból csak annyit, hogy Dani és Pali este 10-kor elmentek a közeli – 3 kilométer – Rock-Disco-ba és életük partiját nyomták hármasban a pultossal. Sőt még Cápit is vinni akarták magukkal. Azt hiszem jól éreztük magunkat. Bár nekem volt egy besokallásom, de utána bocsánatot kértem Viktortól. Van ez így ha az ember éppen kilábalóban van a gödörből.

Mindettől függetlenül, valahogy, mind a 7-en befejeztük a maketteket vasárnap 10 órára. Kisebb csoda.

Természetesen itt is előfordult, hogy nem a dobozban szereplő festéseket – illetve jelen esetben a dobozban lévő és az ajándékba kapott lehetőségek közül választott.

Íme az elkészült művek;

Viktor csodája.

Zsolti egy nagyon bonyolult maszkkal készült (előre), amely elsőre nem sült el jól, így nulláról gyártotta le a maszkokat.

Pali ezüst kerekűje

Bálint tisztes munkája.

Dani what-if-ben tolta.

És Csabi, az Csabi. Ő azért mindent IS beleadott.

És az én piroskám, amely létező gépen alapult. A technikát még azért finomítani kell, de hát voltak hátráltató tényezők, mint pl a csevap.

Zárásként szeretném még egyszer megköszönni Grzegorz és az Arma Hobby nagylelkűségét, a Makkák türelmét irántam, Palinak és Bálintnak a kiváló étkeket.

Mindenkinek ajánlom ezt a receptet. Pár makettezős kispajtás a környékről, egy jó hely, valahol a civilizáció határán, egy makett, 48 óra. Meg egy nulladik nap. Az fontos.

Az ajándékba kapott és megmaradt Iskrákat felajánlottuk a Békéscsabai Makettkiállítás gyermek-ifjúsági-junior kategóriájának indulóinak. Biztosak vagyunk benne, hogy jó helyre kerülnek.